United States - Oxnard - California Ge:2025.11.05 Hi:1447.05.15
A szenvedő fohásza
Ibin Abbas-tól (ابن عباس) származó prófétai beszéd, hogy Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- elküldte (مُعاذ) Muaz-ot Jemenbe, és a lelkére kötötte: "Óvakodj a szenvedőnek a fohászától, mert nincs közötte, és Allah között korlát". Közölte al-Bukhari, és Muszlim. Ez a kegyes fohász azt jelenti, hogy mielőtt Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- elküldte (مُعاذ) Muaz-ot Jemen népéhez azért, hogy hitet terjesszen ott, azelőtt ismertetett vele néhány tanácsot a hitterjesztésről azért, hogy tudatosan az Igazságra hívja őket, amelyet Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- hozott az Urától, ne az igazságtalanságra. A legfontosabb dolog, amire tanította őt az volt, hogy egyenlőséget építsen ott az emberek között, és figyelmeztette a szenvedőnek a fohászára, mert az ő fohásza nem utasíttatik vissza, ahogy szerepel a prófétai beszédnek az idézetében: "Nincs közte, és Allah között korlát." Tehát az út előtte nyitott, és semmi nem korlátozhatja. Ez a kegyes prófétai beszéd egy lényeges ügyre mutat, ami nagy nyomot hagy maga után a hitterjesztés során, mint az igazság, és az emberek közötti egyenlőség beteljesítése, és figyelmeztetett minket a kegyetlenségre, amely ebben a prófétai beszédben nyilvánul meg. Idézem: "Óvakodj a szenvedő fohászától." Mellőzd a szenvedő fohászát, és óvd meg magad azzal, hogy beteljesíted az igazságot, és tartsd messze magadat a kegyetlenségtől. Ez a prófétai beszédnek a másik részében nyilvánul meg. Idézem: "hiszen nincs közötte, és Allah között korlát." Ez azt jelenti, hogy semmi ok sincs, ami korlátozhatja a szenvedő fohászát, hogy a magasztos Allah ne hallgassa meg. Akkor is meghallgattatik a fohásza, ha a szenvedőnek az evése, az ivása, és az öltözéke tilosból van. Ahogy mondta Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte-: "Három fohász kétség nélkül meghallgattatik, az első a szenvedő fohásza." Közölte (ابن ماجه) Ibn Madzsah. A szenvedő fohásza, akkor is meghallgattatik, ha az Illető nem muszlim. Tehát, a másvallású szenvedőnek a fohásza felhág a magasztos Allahhoz, és Allah beteljesíti neki a kérését, ahogy (انس بن مالك) Anasz bin Malik –Allahnak kedvezett- hallotta a Prófétától, hogy: "A szenvedő fohásza előtt nincs korlát, akkor sem, ha az illető nem muszlim." Közölte (الإمام أحمد) Ahmed bin Hanbal Imám.
Ez a prófétai beszéd arra mutat, hogy a magasztos Allah szavatolja, hogy győzelmet biztosít a szenvedőnek, ha fohásszal fordul hozzá, ahogy szerepel a prófétai beszédben: "Óvakodjatok a szenvedőnek a fohászától, hiszen az ő fohásza a felhőkön jár, hiszen azt mondja a magasztos Allah a szenvedőnek: 'Esküszöm a magasságomra, és a méltóságomra, hogy győzelmet biztosítok neked, még ha később is!'" Közölte (الطبراني) at-Tabarani. A történelem tele van uralkodók történeteivel, akik kegyetlenkedtek az emberekkel, és nem tette tönkre a hatalmukat más, minthogy a szenvedők fohásszal fordultak Allahhoz.
Fáraóék, akik féktelenül hatalmaskodtak, és megkóstoltattak Izrael fiaival mindenféle szenvedést: megölték a gyermekeiket, és életbe hagyták asszonyaikat. Ennek következtében Mózes –Allah dicsérte és üdvözölte- a népének a lelkére kötötte: "Kérjetek Allahtól segítséget, és legyetek állhatatosak!" "{128} Mózes pedig azt mondta a népének: 'Kérjetek Allahtól segítséget és legyetek állhatatosak! A föld Allahé! Annak adja örökül szolgái közül, akinek akarja. A végső kimenetel az óvakodók javára dől majd el.'" (Korán 7:128). Tehát ez a kegyes koránidézet mutatja a fohásznak a fontosságát. Mózes –Allah dicsérte és üdvözölte- bizonyos volt abban, hogy ha Allahhoz fordulnak segítségért, akkor Allah meghallgatja a fohászukat, és győzelemre viszi őket. Tehát arra parancsolta őket, hogy forduljanak Allahhoz –magasztaltassék Allah, és áldott legyen-. Mózes is –Allah dicsérte és üdvözölte- fordult az Urához azért is, hogy példát mutasson a népének, hogy Allahhoz kell fordulni fohásszal. Kinyitotta a két kezét az ég fele, és alázatosan fohászkodott a magasztos Allahhoz Fáraó, és a cinkosai ellen. Azt mondta Allah a Koránban: "Mózes azt mondta: 'Urunk! Fáraónak, és előkelőinek pompát, és gazdagságot adtál az e-világi életben, hogy tévelygésbe vigyenek másokat - ó Urunk - a Te utadtól. Urunk! Tedd semmivé az ő gazdagságukat, és keményítsd meg a szívüket, hogy ne higgyenek mindaddig, amíg a fájdalmas büntetést meg nem látják!'" "{88} És Mózes azt mondta: 'Urunk! Fáraónak és előkelőinek pompát és gazdagságot adtál az evilági életben, hogy tévelygésbe vigyenek másokat - ó Urunk - a te utadtól. Urunk! Tedd semmivé az ő gazdagságukat, és keményítsd meg a szívüket, hogy ne higgyenek mindaddig, amíg a fájdalmas büntetést meg nem látják!'" (Korán 10:88). Allah meghallgatta a fohászát, és Fáraónak az volt a büntetése, hogy Allah megfullasztotta őt, és katonáit a vízbe, és nem használt neki sem a királysága, sem a hatalma. Ez az ő büntetésük a földön, és a túlvilágon pedig csak a pokol tüze jár nekik. Azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "a tűz, amelyhez elővezettetnek reggel, és este. És azon a napon, amikor beáll az Óra, ilyen szó hallatszik: 'Részeltessétek a legsúlyosabb büntetésben Fáraó népét!'" Mindez azért van, mert a szenvedők, igazságos fohásszal fordultak a magasztos Allahhoz.
Mit jelent az, hogy valaki fohászkodik Allahhoz? Ugye, ha teszel feljelentést a rendőrségnél, akkor ezután indul egy –földi- folyamat vádlott ellen. Ugyanúgy a fohászoddal, te feljelentést teszel Allahnál, és emiatt –égi- igazságos folyamat indul a vádlott ellen. Tehát a fohász egy fizikai tett, amely után következik egy fizikai –isteni- eljárás, amely végrehajtással végződik. Az eredmény vagy azonnal csattan, vagy később, a lényeg, előbb vagy utóbb a bűnös megkapja a büntetését. Tehát, a fohász nem egy bizonytalan szó, amit kiejtünk a nyelvünkön egy olyan Úrnak, aki messze van tőlünk, és nem törődik velünk, hanem valóságos fizikai eljárás, amelyet a magasztos Allah –aki közel van hozzánk- fizikailag végrehajt.
Említek egy másik történetet erről: (مَدْيَن) Madian népe híres volt abban, hogy ha mértek, akkor csaltak a mérleggel, és ha becsülni kellett az embereknek a dolgait, akkor kevesebb mértékre becsülték, viszont maguknak teljes mértéket követeltek. A prófétájuk (شُعَيْب) Suaib –Allah dicsérte és üdvözölte- figyelmeztette őket erre az alávaló cselekedetre. Azt mondta nekik: "Adjatok igazságos mértéket, és ne tartozzatok azokhoz, akik megkárosítanak! És mérjetek pontos mérleggel! És ne rövidítsétek meg az embereket semmiféle dolgukban! És ne terjesszétek gonoszul a romlást a földön! És óvakodjatok attól, aki titeket, és a többi teremtményeket teremtette!" (Korán 40:46). Erre gúnyolódtak vele, és fenyegették őt. A prófétájuk pedig fohásszal fordult Allahhoz mondván: "Urunk! Döntsél köztünk és népünk között az Igazság szerint! Te vagy a legjobb eldöntő!" (Korán 7:89). Allah meghallgatta fohászát, aztán rásújtott a prófétának népére azzal úgy, hogy olyan forró időjárást küldött rájuk, hogy a szomjúságukat sem víz, sem árnyék nem csökkenthette le, aztán küldött rájuk hatalmas lobbanó tüzes felhőt, és aztán pusztító kiáltást az égből, és földrengést alulról, és sem az uralkodásuk, sem a vagyonuk nem segített nekik. Ezek a példák azt mutatják, hogy Allah meghallgatja a szenvedő fohászát, és fontosnak, értékesnek, és sürgősnek tartja. A kegyetlenség miatt a magasztos Allah akár az egész településre sújthat, ha annak lakói kegyetlenek.
A kegyetlenség, és annak a valósága: A kegyetlenség alávaló tulajdonság, és a rossz erkölcs. Ezért a magasztos Allah megtiltotta Magától. Azt mondta a magasztos Allah a Koránban: "Allah semmiben nem kegyetlenkedik az emberekkel. Az emberek kegyetlenkednek saját magukkal szemben." (Korán 10:44). Sőt meg is tiltotta magától, ahogy a szent prófétai beszédben szól: "Szolgáim, Én megtiltottam magamtól a kegyetlenséget, és tilossá tettem köztetek, tehát ne kegyetlenkedjetek!" Közölte Muszlim. A kegyetlenség a legnagyobb hitvány dolgok közé tartozik, amibe az emberiség belekeveredett, mert nem tartották be Allahnak a szavát, amelyet megemlítettem az előző koránidézetben: "ne kegyetlenkedjetek". A kegyetlenség szörnyű dolog, amely veszélyes személyekre, és a társadalomra egyaránt. Minden katasztrófának, amely népekkel történik, alapja a kegyetlenség. Allah felvilágosított minket arra a valóságra, hogy a települések pusztításának az egyik oka, a kegyetlenség, hiszen azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "csakis, akkor pusztítottuk el a városokat, ha lakói kegyetlenkedtek." (Korán 28:59). Azt is mondta a magasztos Allah: "A te Urad képtelen lett volna csakúgy kegyetlenségből elpusztítani a városukat úgy, hogy azok lakói igaz módon cselekszenek" "{117} A te Urad képtelen lett volna csakúgy kegyetlenségből elpusztítani a városukat úgy, hogy azok lakói igaz módon cselekszenek." (Korán 11:117). Ezért a magasztos Allah védelmezi, azokat az embereket, akik szenvedtek a kegyetlenség miatt. A szenvedőnek egy fohászába kerül, hogy Allah rögtön indítson sikeres eljárást a kegyetlen ellen.
Allahnak a szokásos eljárásaihoz tartozik az, hogy –ahogy ibn Tajmijjah sejk magyarázta- megbuktatni a kegyetlen, és igazságtalan kormányt, akkor is, ha muszlimok irányítják azt, és győzelemre vinni az igazságos kormányt, akkor is, ha nem muszlimok irányítják azt. Tehát, az igazság az alapja a dolognak, és igazsággal léteznek az egek és a föld. Azt mondta a magasztos Allah: "Mi Igazsággal és megszabott határidővel teremtettük az egeket és a földet, és ami a kettő között van." (Korán 46:3).
Aki tanulmányozza a magasztos Allahnak, és az Ő Prófétájának az utasításait, az sok idézettel találkozik, amely megalázza a kegyetlenséget, és annak végrehajtóit, és figyelmezteti az embereket erre. A magasztos Allah megemlítette a kegyetlenséget a Koránban több mint kétszáznegyven helyen, és különböző módszerekkel figyelmeztet ennek a veszélyére. Allah a Koránban megtagadja magától a kegyetlenséget mondván: "A te Urad nem kegyetlen a szolgáival szemben." "{46} Aki jóravalóan cselekszik, az a maga hasznára teszi, és aki rosszat tesz, az a maga kárára cselekszik. A te Urad nem kegyetlen a szolgáival szemben." (Korán 41:46). És megparancsolja az igazságot az emberek között, legyenek azok muszlimok, avagy sem. Azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "Ti hívők! Ha tanúskodtok, legyetek olyan tanúk, akik Allahhal szemben állhatatosak a méltányosságban! És ne indítson benneteket bizonyos emberek iránti gyűlöletetek arra, hogy ne legyetek igazságosak! Legyetek igazságosak! Ez közelebb áll az óvakodáshoz. És óvakodjatok Allahtól! Allah hozzáértője annak, amit cselekszetek." "{8} Ó azok, akik hisznek! Álljatok ki Allahért méltányos tanúként! És ne indítson benneteket bizonyos emberek iránti gyűlöletetek arra, hogy ne legyetek igazságosak! Legyetek igazságosak! Ez közelebb áll az óvakodáshoz. És óvakodjatok Allahtól! Allah hozzáértője annak, amit cselekszetek." (Korán 5:8). A Koránban van, ahol Allah úgy említi a kegyetlenséget, hogy megalázza ennek a követőit, és fenyegeti őket az Ő büntetésével mondván: "És alázatosan lehorgadnak az arcok az Élő, a Gondoskodó előtt. És csalatkozik reményeiben az, akit kegyetlenség terhel!" "{111} És alázatosan lehorgadnak az arcok az Élő, a Gondoskodó előtt. És csalatkozik reményeiben az, akit kegyetlenség terhel." (Korán 20:111). Van, ahol a Koránban a magasztos Allah úgy magyarázza, hogy ha valaki követ egy bűnt, ezzel kegyetlenséget követ önmagával szemben mondván: "Ők ketten pedig azt mondták: 'Önmagunk ellen kegyetlenkedtünk. –Ó Urunk- Ha nem bocsátasz meg nékünk, és nem leszel irgalmas hozzánk, bizony kárvallottak leszünk a kárvallottak között.'" "{23} Ők ketten pedig azt mondták: 'Önmagunk ellen kegyetlenkedtünk. Ha nem bocsátasz meg nékünk, és nem leszel irgalmas hozzánk, bizony kárvallottak leszünk a kárvallottak között.'" (Korán 7:23):
A Szunna Népe és közössége szerint sok prófétai beszéd figyelmeztetett erre az alázatos tulajdonságra. Említek belőle egyet. (جابر بن عبد الله) Jabir bin Abdullahtól –Allahnak kedveztek- származó prófétai beszéd, hogy azt mondta Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte-: "Óvakodjatok a kegyetlenségtől, mert a kegyetlenség gyakorlása az evilágon sötétségeket okoz az ítélet napján." Közölte Muszlim. Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- beépítette ezt a valóságot a kortársai szívében, és felvilágosította őket arra, hogy ez Allahnak a szokásos eljárásaihoz tartozik, amely változatlan, és megmásíthatatlan marad. Tehát megtiltotta a kegyetlenséget, és úgy említette meg az előző népeket, amelyek gyakorolták ezt, hogy először az evilágon megkapták a büntetésüket, aztán a túlvilágon is meg fogják kapni.
Tehát a kegyetlenségnek sok hátránya van különösen a személyekre, és általánosan a társadalomra. Nem egyenesedik az élet, csak az igazsággal. Ezért Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- arra ügyelt, hogy bele építse ezt az elvet –e téma elején említett- (مُعَاذ) Muaz szívébe, és a lelkére kötötte, hogy óvakodjon a szenvedő fohászától, ahogy szerepel a Próféta fohászában: "Ó Allah, Oltalmat kérek Tőled attól, hogy kegyetlenséget kövessek, vagy szenvedjek!" Kérem Allahot, hogy tartsa messze tőlünk a kegyetlenséget, és azokat, akik gyakorolják azt.
Írta: Nidal Abiad
Kedves látogató, ha tetszik neked a fenti téma, akkor reagálj egy lájkkal, vagy szívvel, esetleg egy hozzászólással, sokat jelentene nekünk. Akár meg is oszthatod. Köszönjük!
Az Umrah meneteAz Ima kötelezettségeAz elszámolásunk a lelkünkkelA paráznaság szigorú tilalma az IszlámbanMi a hátránya és mivé változhat az, aki nap-mint nap gyakorolja a tilalmas paráznaságotA gekkó ártalma a környezetreA nagybűnök (Al-Kaba-ir)A végrendelet fontossága és kötelezettsége minden muszlimnakSír látogatásaA szomszéd jogaiA szenvedő fohászaAllah figyelmeztetése és sújtása a népekreAl-Kahf szúra kegyeA Korán hatalmasságaLombik babaA mennyország gyönyörűségeA női dzsilbábnak a színeA szülőkkel való bánásmódA pénteki nap jellemzőiA nyilvános emberekAz Iszlám szerinti szépítkezésAllah az igazakkal vanAz óra jelei
United States - Oxnard - California
"Óvakodj a szenvedőnek a fohászától, mert nincs közötte, és Allah között korlát". Közölte al-Bukhari, és Muszlim. Ez a kegyes fohász azt jelenti, hogy mielőtt Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- elküldte (مُعاذ) Muaz-ot Jemen népéhez azért, hogy hitet terjesszen ott, azelőtt ismertetett vele néhány tanácsot a hitterjesztésről azért, hogy tudatosan az Igazságra hívja őket, amelyet Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte- hozott az Urától, ne az igazságtalanságra. A legfontosabb dolog, amire tanította őt az volt, hogy egyenlőséget építsen ott az emberek között, és figyelmeztette a szenvedőnek a fohászára, mert az ő fohásza nem utasíttatik vissza, ahogy szerepel a prófétai beszédnek az idézetében: "Nincs közte, és Allah között korlát." Tehát az út előtte nyitott, és semmi nem korlátozhatja. Ez a kegyes prófétai beszéd egy lényeges ügyre mutat, ami nagy nyomot hagy maga után a hitterjesztés során, mint az igazság, és az emberek közötti egyenlőség beteljesítése, és figyelmeztetett minket a kegyetlenségre, amely ebben a prófétai beszédben nyilvánul meg. Idézem: "Óvakodj a szenvedő fohászától." Mellőzd a szenvedő fohászát, és óvd meg magad azzal, hogy beteljesíted az igazságot, és tartsd messze magadat a kegyetlenségtől. Ez a prófétai beszédnek a másik részében nyilvánul meg. Idézem: "hiszen nincs közötte, és Allah között korlát." Ez azt jelenti, hogy semmi ok sincs, ami korlátozhatja a szenvedő fohászát, hogy a magasztos Allah ne hallgassa meg. Akkor is meghallgattatik a fohásza, ha a szenvedőnek az evése, az ivása, és az öltözéke tilosból van. Ahogy mondta Allah Küldötte –Allah dicsérte és üdvözölte-: "Három fohász kétség nélkül meghallgattatik, az első a szenvedő fohásza." Közölte (ابن ماجه) Ibn Madzsah. A szenvedő fohásza, akkor is meghallgattatik, ha az Illető nem muszlim. Tehát, a másvallású szenvedőnek a fohásza felhág a magasztos Allahhoz, és Allah beteljesíti neki a kérését, ahogy (انس بن مالك) Anasz bin Malik –Allahnak kedvezett- hallotta a Prófétától, hogy: "A szenvedő fohásza előtt nincs korlát, akkor sem, ha az illető nem muszlim." Közölte (الإمام أحمد) Ahmed bin Hanbal Imám.
Ez a prófétai beszéd arra mutat, hogy a magasztos Allah szavatolja, hogy győzelmet biztosít a szenvedőnek, ha fohásszal fordul hozzá, ahogy szerepel a prófétai beszédben: "Óvakodjatok a szenvedőnek a fohászától, hiszen az ő fohásza a felhőkön jár, hiszen azt mondja a magasztos Allah a szenvedőnek: 'Esküszöm a magasságomra, és a méltóságomra, hogy győzelmet biztosítok neked, még ha később is!'" Közölte (الطبراني) at-Tabarani. A történelem tele van uralkodók történeteivel, akik kegyetlenkedtek az emberekkel, és nem tette tönkre a hatalmukat más, minthogy a szenvedők fohásszal fordultak Allahhoz.
Fáraóék, akik féktelenül hatalmaskodtak, és megkóstoltattak Izrael fiaival mindenféle szenvedést: megölték a gyermekeiket, és életbe hagyták asszonyaikat. Ennek következtében Mózes –Allah dicsérte és üdvözölte- a népének a lelkére kötötte: "Kérjetek Allahtól segítséget, és legyetek állhatatosak!" "{128} Mózes pedig azt mondta a népének: 'Kérjetek Allahtól segítséget és legyetek állhatatosak! A föld Allahé! Annak adja örökül szolgái közül, akinek akarja. A végső kimenetel az óvakodók javára dől majd el.'" (Korán 
vádlott ellen. Ugyanúgy a fohászoddal, te feljelentést teszel Allahnál, és emiatt –égi- igazságos folyamat indul a vádlott ellen. Tehát a fohász egy fizikai tett, amely után következik egy fizikai –isteni- eljárás, amely végrehajtással végződik. Az eredmény vagy azonnal csattan, vagy később, a lényeg, előbb vagy utóbb a bűnös megkapja a büntetését. Tehát, a fohász nem egy bizonytalan szó, amit kiejtünk a nyelvünkön egy olyan Úrnak, aki messze van tőlünk, és nem törődik velünk, hanem valóságos fizikai eljárás, amelyet a magasztos Allah –aki közel van hozzánk- fizikailag végrehajt.
Említek egy másik történetet erről: (مَدْيَن) Madian népe híres volt abban, hogy ha mértek, akkor csaltak a mérleggel, és ha becsülni kellett az embereknek a dolgait, akkor kevesebb mértékre becsülték, viszont maguknak teljes mértéket követeltek. A prófétájuk (شُعَيْب) Suaib –Allah dicsérte és üdvözölte- figyelmeztette őket erre az alávaló cselekedetre. Azt mondta nekik: "Adjatok igazságos mértéket, és ne tartozzatok azokhoz, akik megkárosítanak! És mérjetek pontos mérleggel! És ne rövidítsétek meg az embereket semmiféle dolgukban! És ne terjesszétek gonoszul a romlást a földön! És óvakodjatok attól, aki titeket, és a többi teremtményeket teremtette!" (Korán 40:46). Erre gúnyolódtak vele, és fenyegették őt. A prófétájuk pedig fohásszal fordult Allahhoz mondván: "Urunk! Döntsél köztünk és népünk között az Igazság szerint! Te vagy a legjobb eldöntő!" (Korán 7:89). Allah meghallgatta fohászát, aztán rásújtott a prófétának népére azzal úgy, hogy olyan forró időjárást küldött rájuk, hogy a szomjúságukat sem víz, sem árnyék nem csökkenthette le, aztán küldött rájuk hatalmas lobbanó tüzes felhőt, és aztán pusztító kiáltást az égből, és földrengést alulról, és sem az uralkodásuk, sem a vagyonuk nem segített nekik. Ezek a példák azt mutatják, hogy Allah meghallgatja a szenvedő fohászát, és fontosnak, értékesnek, és sürgősnek tartja. A kegyetlenség miatt a magasztos Allah akár az egész településre sújthat, ha annak lakói kegyetlenek.
A kegyetlenség, és annak a valósága: A kegyetlenség alávaló tulajdonság, és a rossz erkölcs. Ezért a magasztos Allah megtiltotta Magától. Azt mondta a magasztos Allah a Koránban: "Allah semmiben nem kegyetlenkedik az emberekkel. Az emberek kegyetlenkednek saját magukkal szemben." (Korán 10:44). Sőt meg is tiltotta magától, ahogy a szent prófétai beszédben szól: "Szolgáim, Én megtiltottam magamtól a kegyetlenséget, és tilossá tettem köztetek, tehát ne kegyetlenkedjetek!" Közölte Muszlim. A kegyetlenség a legnagyobb hitvány dolgok közé tartozik, amibe az emberiség belekeveredett, mert nem tartották be Allahnak a szavát, amelyet megemlítettem az előző koránidézetben: "ne kegyetlenkedjetek". A kegyetlenség szörnyű dolog, amely veszélyes személyekre, és a társadalomra egyaránt. Minden katasztrófának, amely népekkel történik, alapja a kegyetlenség. Allah felvilágosított minket arra a valóságra, hogy a települések pusztításának az egyik oka, a kegyetlenség, hiszen azt mondja a magasztos Allah a Koránban: "csakis, akkor pusztítottuk el a városokat, ha lakói kegyetlenkedtek." (Korán 28:59). Azt is mondta a magasztos Allah: "A te Urad képtelen lett volna csakúgy kegyetlenségből elpusztítani a városukat úgy, hogy azok lakói igaz módon cselekszenek" "{117} A te Urad képtelen lett volna csakúgy kegyetlenségből elpusztítani a városukat úgy, hogy azok lakói igaz módon cselekszenek." (Korán